Találkozás az 5 évvel ezelőtti önmagammal

Olvasási idő: 8 Perc

Szeretek olvasni. Kiskoromban mindig is olvastam. Harry Potter, Star Wars, ilyen-olyan varázslós könyvek, minden ami elrugaszkodott a valóságtól.

Az iskolás évek kezdetével ez megváltozott. Kötelező olvasmányok. Lázadás. Stop olvasás. Az egyetem végeztével jöttem rá újra, mennyire is szerettem olvasni azelőtt. Miután lediplomáztam, és nem kellett a kötelező olvasás ellen tiltakozni, újra elővettem.

Az elmúlt pár év alatt több száz könyvet olvastam el. Ajánlásokat kaptam, de könyvet senki nem adott nekem. Most viszont ismét megmondta valaki, hogy mit olvassak. 

Anyukám az 50. születésnapja alkalmából meglátogatott Spanyolországban. Több könyvet is hozott magával, de egyet mintha tudat alatt nekem hozott volna. Ez a könyv az “Az ajándék” című könyv volt.

Nekem adta. Tudta, hogy ez kell. Azóta minden nap olvasom Edith Eva Eger könyvét. Lassan, apránként. Minden szóra odafigyelek. 

Nem túlzok, amikor azt írom, hogy minden egyes oldalon magamra találok. És minden második oldalnál könnyezek. 

“Minden krízisben van átmenet.”

Az egyik feladat a könyvben az, hogy látogass vissza egy gyerekkori, tinédzserkori rossz emlékedhez, traumádhoz, és a mai éneddel változtasd meg az emléket, vezesd ki onnan. Éppen ezért kíváncsiságból visszalátogattam a 2016-os énemhez, 5 évvel ezelőttre.

Budapesten, Pesterzsébeten éltem az egyik szaktársam lakásában, egy szobát béreltem tőle. Ugyanolyan meseszerűnek tűnik belegondolni, mint amikor visszaidézem a középiskolámat, vagy az egyetememet. Mintha egy másik élet lenne. Vagy film. 

Téglalap alakú szoba. Az ajtó a fal bal oldalán van. Világos fa padló. Fehér falak. Az ajtóval szemben van 3 ablak a másik végén, ahol néha kimásztam az erkélyre cigizni, ha lusta voltam körbemenni. Igen, akkor még cigiztem! Abban az évben szoktam le a cigiről először. Az is egy hosszú út volt, és mára már büszkén nemdohányosnak mondom magam. (A könyv, ami a 8-9 éve tartó függőségemet 2 óra alatt megszűntette.)

Az ajtó jobb oldalán kezdődött az ágyam, ott volt a fejem. A lábamtól, tehát az ágy végétől egy kis négyzet alakú zöld szőnyeg volt, ami pont akkora volt, mint a 3 ablak hosszúsága.

Az ággyal ellentétesen, átlósan volt az ablakok melletti sarokban az íróasztalom, rajta a laptopommal, laptophűtővel, 2 nagy hangfallal. Dohánnyal, papírral, cigikkel, tollakkal.

Az íróasztal mellett volt 2 szép szekrény, ami visszanyúlt az ágyig, a másik oldalon. Középen volt a “folyosó”. A szekrények ruhákkal, emlékekkel tele. Dedikált W&W mixCD. Születésnapi ajándék Armin van Buuren CD-k. (Köszi Gergő és Peti!) Parfümök, üzenetek, füzetek, képek. Emlékek.  És a székben ott ülök én. Vagyis az 5 évvel ezelőtti énem. Leülök az ágyam szélére a szobámban. 

Játszik. Számítógépes játékkal. Nagyon koncentrál. Ideges. Elmenekül a fejében lévő gondolatok elől. 

“Mit csinálok, ha befejezem az egyetemet?”

“Nem születünk félelemmel. Valahol út közben tanuljuk meg.”

Az egyik lakótársam akkoriban kezdett el dolgozni az új munkahelyén. A mai napig érzem, milyen rossz energia áradt belőle az irányomba. Felsőbbrendűség? Féltékenység? Irigység? És persze az érzés, hogy zavarja, hogy játszom. Pedig ő mégis ettől érzi magát többnek most.

Ő most dolgozik. Ő már nem ér rá ilyenekre. Ő mostmár felnőtt férfi. Persze ugyanúgy jól tudom, hogy a dolgok hátterében más állt. Végre talált egy területet, amiben ő több, mint mi. A sikere, az önképe másoktól függ.

Már nem sajnálom tőle. Örülök neki. Tudom, hogy mindenki tucatnyi traumát hoz magával a gyerekkorából. Ő éppen az egyiket próbálta gyógyítani ezzel. 

Másik emlék. A családban anyukám akkori “párja” óriási terhet helyezett rám, hogy dolgozzak. Neki a fizikai munka az igazi munka, emiatt kevesebbnek éreztem magam.

Mostmár persze tudom, hogy mindvégig ő érezte, és érzi magát kevesebbnek. Rám vetítette a kisebbségi komplexusát. Tudta nagyon jól, hogy akármennyit dolgozik, akármennyi pénzt keres, soha nem lesz egy finom, intelligens, művelt férfi. Nem lesz azon a szinten, amin az öcsém és én vagyunk édesanyám nevelésének köszönhetően.

Pedig lehetett volna. Csak nem vette észre a börtönt, amit maga köré épített. Az ő fejében ő annyi volt és semmi több.

 
“A fanatizmus megállítása azt jelenti, hogy magaddal kezded. Elengeded az ítélkezést, és az együttérzést választod.”

Ettől függetlenül nekem akkor rossz volt. Nem akartam dolgozni. Vagyis akartam, de nem tudtam, hogyan. Csak éreztem a rosszalló tekinteteket. A nyomást. Elfordultam tőlük. Játszottam. De ott motoszkált a fejemben a gondolat. Nem vagyok elég. Kevés vagyok. Nem vagyok igazi férfi. 

Ezzel is csak tovább vetettem a magokat. Azokat a magokat, amik 2020 nyarán és őszén hererákhoz vezettek. Milyen érdekes, nem?:) Pont az a szerv. A férfiasság “jelképe”. Az egészben az a vicc, hogy azóta érzem magamat önmagamnak igazán, amióta nincsenek heréim.

 
“Ha bizonyítanod kell valamit, akkor Te még rab vagy.”

Visszatérek a szobába. Mosolygok. Már értem. Legszívesebben megölelném, de nem akarom megzavarni. Fókuszál. Várok, nézelődök. Hallom, ahogy az autók, buszok közlekednek lent az utcán. Emlékszem, negyed óránként ment a 23-as busz. A busz, amivel évekig közle…végzett! Szia, Martin!

Megfordul a görgős székén, rámnéz. Ijedt feje van. Az a régi kis szar szemüveg van rajta, ami egyik oldalt ráadásul törött is. 

Vár. Mit mondjak neki? Félek.

Aztán rájövök, hogy ő is. Tőlem is, de még jobban az élettől. Áradó melegséget érzek. Szeretetet. 

Meg akarom nyugtatni. Nem csak ebben a pillanatban, hanem úgy általánosságban. El fogom neki mondani, milyen dolgok történnek vele a következő 5 évben.

-Ne aggódj! – mondom neki. Minden rendben van az életünkben. 

Ez nem jelenti azt, hogy könnyű lesz. Sokat fogsz sírni, idegeskedni. Másokat, de legfőképpen magadat utálni. Szenvedni fogsz, sokszor leszel boldogtalan, és rengetegszer eszedbe jut, megéri-e. Hidd el, hogy megéri.

Ez a Te utad. És néha egy-egy kanyartól, magasabb emelkedőtől nem látod az út többi részét. És ez maximálisan rendben van. Amikor úgy érzed, az élet kicsit levert, lenyomott, vagy akár totál padlóra küldött, ne feledd – minél lentebb vagy, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy felfelé indulsz. Miért adnád fel akkor, amikor szart szar után nyeltél?  

Igen, tudom. Nehéz nulláról egyre jutni. Visżont sokkal, de sokkal könnyebb lesz egyről a kettőre. 

Az élet tartogat meglepetéseket ebben az 5 évben Neked. Minden, amire most vágysz, a tied lesz. Megoldódik. Bevonzod. A rosszat, és a jót is. 

 
“Nulláról egyre jutni kimondhatatlanul nehéz. Ekkor válsz azzá az emberré, aki nevetségesen könnyen fog kettőre, háromra, tízre jutni.

Leszoksz a cigiről. Elkezded képezni magadat. Rengeteget tanulsz. Újra jól fogsz angolul beszélni. Könyvek százait olvasod, podcasteket hallgatsz. Elkezded megérteni a játékot. “Felébredsz”.

Életed első munkahelyén a véletleneknek köszönhetően olyan tudást szerzel, amivel egészen 2020 őszéig meg fogsz tudni élni. 

2017-ben diplomás ember leszel. Megszenvedsz vele, újraírod a szakdolgozatod, de befejezed. Leesik ez a teher is a válladról. Lesz egy haszontalannak tűnő diplomád, de az akkor is egy diploma lesz.

Dolgozol egy bankban egy évig, ahol a közegnek is köszönhetően megismerkedsz az új világgal, a cryptoval. Végre először annyi pénzt keresel, amivel épphogy, de függetlenül megélsz. És lesz egy komoly benyomásod – a 9-5-ig munka nem neked való.

Elkezdesz edzeni. Rájössz, mennyire kibasztál a testeddel, hogy középiskola óta nem foglalkoztál vele. Megérted, hogy szüksége van a mozgásra. És tudod, hogy ez életed végéig így lesz.

Az edzésnek köszönhetően sok másra is rájössz. Megtanulsz főzni. Egészségesen táplálkozni. Rájössz, hogy milyen fontos a mentális egészség.

Igen, szorongani fogsz. Talán depressziós is leszel. De dolgozni fogsz folyamatosan azon, hogy jobb legyen. Nem adod fel. Nem fogadod el. 

“A megbánás a vágy, hogy megváltoztassuk a múltat.”

2020 nyarán azt hiszed, tied a világ. Elérted a közeli céljaid nagy részét. Kényelmesen élsz, egyedül, elég pénzt keresel a kis mini marketinges vállalkozásodból. Jól nézel ki, sportos vagy, lesz egy gyönyörű, kedves barátnőd, aki később ott lesz veled a nehéz pillanatokban.

De mindennek ára van. Merev leszel. Feszült. Szigorú magaddal szemben. Megveted a szórakozást. Ahogy az előző jó pár év szinte csak arról szólt, úgy most egyáltalán nem jut neki tér. Később persze rájössz, hogy a kettő együtt megfér. Sőt, csak úgy jó. 

2020-ban jön egy világrengető változás. De nem csak a vírus. Arra már rég készen álltál, mert szeretsz egyedül lenni. 

“Minden döntésnek ára van. Valamit nyersz, és valamit elveszítesz.”

Hererákot diagnosztizálnak nálad. Mielőtt azt hinnéd, hogy az életed felborul… de, igazad van. Felborul. Viszont nem úgy, ahogy gondolnád. 

Mert megkapsz az élettől mindent, amire addig vágytál.

Először is legyőzöd. Lesz pár nagyon nehéz hónapod. Olyan világba csöppensz, amitől eddig megvédett a környezeted. Kórházakba. Beteg emberek közé. 

És szembe fogsz nézni a halandóságoddal. Lesznek olyan napok, amikor az jár a fejedben, hogy vajon hányas stádium, és mennyi időm van hátra?

A tested örökre megváltozik. A mai napig lesznek olyan fájdalmaid, amik eddig nem. Jobban oda kell rá figyelned. Többet kell neki adnod. De baj ez? Nem ezt kellett volna eddig is tenned?

Megműtenek, és elveszíted azt a szervedet, amire mindig is negatívan tekintettél. Innentől fogod magadat igazán szeretni. Nincsenek korlátaid. Martin vagy. 

Rájössz, milyen erős vagy. Hogy mennyivel többre vagy képes. Megérted, hogy meg fogsz halni. Azt is, hogy ez bármelyik pillanatban megtörténhet. És azt is, hogy valószínűleg pár generáció után senki sem fog rád emlékezni. Felszabadító érzés.

Dolgozni fogsz azon, hogy türelmesebb legyél. Hogy ki tudd élvezni a minőségi pillanatokat. A naplementéket, a természetet, a friss levegőt, a családot, a barátokat. A jó élményeket. És a rosszakat is. Mert semmi sem garantált. Bármikor jöhet a telefon. Vagy egy vizsgálat eredménye. 

Hálás leszel, hogy élsz. Hálás leszel, hogy van családod, és hálás leszel az összes barátodért, ismerősödért. Végre megérted, hogy az élet nem csak a munkából áll.

Elhagyod 2021 januárjában az országot. Spanyolországban élsz majd Chile után. Imádod a nyelvet, a kultúrát. Rájössz, hogy nem csak Magyarország létezik, egy hét külföldi szabadsággal, ha szerencsés vagy. A bolygó óriási, minden ember más, és kinyílik a szemed.

Megoldódnak a pénzügyi problémáid. A banki tapasztalataidnak, és a kíváncsiságodnak köszönhetően a telefonodon fogsz tudni pénzt keresni. Cryptoval. Ismerni fogod a technikai elemzések csínját-bínját. Szemed lesz hozzá. Használni fogod a pszichológiát. Nem véletlenül érdekelt mindig is valamennyire. 

Életed lehetősége fog eléd tárulni pontosan 5 év múlva, hogy az legyél, aki akarsz lenni. Felelősségek, kötelességek nélkül. Egyedül. Csak Te, és a céljaid.

“A gyász felhívás is lehet, hogy átvizsgáljuk a prioritásainkat.”

Igen, egyedül, mert szakítottunk Sollal Augusztus elején. Nagyon sok mindent köszönhetek neki. Végig ott volt mellettem a nehéz napok alatt. És nem, nem leszel soha egyedül a legrosszabb pillanatokban sem. 

Spanyolországban segített berendezkedni, emberekkel ismerkedni, még autót venni is. Csak hálával gondolok rá. És valószínűleg örökre szeretni fogom. Élvezd ki az együtt töltött idők összes pillanatát. Jó lesz rájuk visszagondolni. 

Természetes, hogy az emberek jönnek mennek az életünkben. És csak egy ember lesz örökre veled. Te magad. Szeresd, és tiszteld magad. Hallgass magadra! Add meg magadnak azt, amire vágysz, legyen az bármi! Legyél magaddal kedves, türelmes. Beszélj szépen. Jutalmazd meg. Legyél elnéző. Szeresd magad. Gyakran dicsérd a tükörben, és öleld meg!

“Szeress bele magadba! Az még nem nárcizmus.”

Nyilván most sem könnyű. Most is vannak problémáim. Csak már mások. És mindig is lesznek. De hidd el, megéri. Csak gondold át, mennyi mindent fogsz átélni ebben az 5 évben. 

Nem akartam megmutatni, de itt van nálam egy lap, amin a következő 5 év tervei vannak. Nézd át, de ne mondd el senkinek. Érzed? Ugye, hogy érzed? Én is izgulok. Mert ez a következő 5 év is kurva jó lesz. Ugyanúgy, ahogy az az 5 év is, ami rád vár. Amin én már túl vagyok. És amin semmit sem változtatnék.

Élvezd az életed. Ha éppen játszol, játssz nyugodtan. Ne hallgass másokra. Ne törődj mások véleményével. Ha úgy érzed, rosszalló tekinteteket kapsz, nagyon jó! Jól csinálsz valamit. Van valamid, ami másoknak nincs. Legyen ez az üzemanyagod. Mindig is érezted, hogy más vagy. Nem vagy jó követő. A saját utadat járod. Járd bátran! Ne nézz hátra. És bízz abban, hogy Minden Rendben Lesz.

Anyukám 50. születésnapja, Gibraltár.😁 És jó páran hiányoznak róla. 😞 De majd jövőre!

Tetszik, amit olvasol? Kérlek, oszd meg, ahol tudod!

A blogom tök új. A sztorim sajnos hétköznapi. Mégis, ha annak idején olvashattam volna egy ehhez hasonló blogot, könnyebb lett volna. Segíts abban kérlek, hogy eljuthassak olyanokhoz, akiknek szüksége lehet rá. Soha nem tudni, titokban ki mivel küzd. 

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: whatsapp

Email feliratkozás

Semmi zsákbamacska, ez bizony hírlevél. Most figyelj: valami érdekességről küldök levelet, ami éppen a fantáziámat izgatja. Nem árulok semmit! Amim van, az az enyém. Ebbe nem beleértve a heréimet. Heréim már nincsenek. 

Ígérem, nem foglak mindenféle szarsággal zaklatni. Amúgy meg bármikor leiratkozhatsz!