2021 szeptember 30., Spanyolország, Andalúzia

A Sztori

Szia! Martin vagyok. Kecskeméten nőttem fel, és a Corvinuson végeztem. Aztán marketingesként dolgoztam 4 évig. Valószínűleg ezt a szürke, monoton, boldogtalan életet éltem volna életem végéig. Csak aztán 2020 szeptemberében hererákot diagnosztizáltak nálam.
 
De nem olyan rossz ez, mint amilyennek tűnik! Igazából hálás vagyok ennek a betegségnek. Rengeteg mindent köszönhetek neki.
 
Olyan dolgokat fedeztem fel magamban, amik igazából mindig is ott voltak. Eltakarva, porosan. Rájöttem, hogy iszonyatosan erős vagyok. És egy csodás ember. Büszke lettem magamra. 
 
Megtanultam értékelni minden egyes napot. Megszerettem a Napot. Néha könnyezek, amikor nézem a naplementét. Azóta imádom a természetet. Imádom a gyönyörű tájakat. A levegőt! A bolygónkat. Az életet és a létezést.
 
Kellett ez a pofon. Néha azt érzem, hogy tudat alatt magamnak okoztam, hogy felébredjek. A módszer hatásossága megkérdőjelezhetetlen! A testem örökre megváltozott. Lett egy szép hegem, ami mindig is emlékeztetni fog arra, hogy milyen életet nem akarok élni.
 
És hogy milyen céllal kezdtem a blogom, vagy hogy miért olvass? Nem tudom. Pont ezért. Mert gőzöm sincs, merre menjek tovább. Csak azt tudom, hogy vissza akarok adni. Vissza akarok adni ennek a bolygónak abból, amit kaptam. Vissza akarok adni a növényeknek, az állatoknak. Vissza akarok adni abból a sok jóból Neked is.
 
Aktívan keresem önmagam. Vannak irányvonalak, megérzések. Igazából szeretnék élni. Eddig csak léteztem. És a műtétem óta már nem elégszem meg a létezéssel. Minden hülyeségre igent mondok. A félelmeimet tudomásul veszem, és azoktól függetlenül is megyek előre. Bemegyek minden zsákutcába. Keresem az ismeretlent, a kényelmetlenséget. Már pozitívan gondolok a kudarcokra. Keresem az új dolgokat. Az új tapasztalatokat, élményeket. Új embereket. Keresem önmagam. És az oda vezető utat megosztom itt, akár Veled.
hu_HUHungarian